Arról igazán nehéz írni, ami közel áll a szívünkhöz, vagy olyan hasznosnak, jónak találjuk, hogy mindenképp meg akarjuk osztani másokkal. Legyen nekik is hasznukra, szerezzen nekik is örömet.

Ám ettől az igyekezettől az ember suta és kapkodós lesz és sokszor csak épp a lényeg nem jön át. Talán ez a magyarázata, miért futok neki harmadjára ennek a bejegyzésnek. :D

Nálam a Bu-Jo , vagyis Bullet Journal első látásra szerelem volt, ami az idők folyamán nemhogy kopott volna, de bizony meg is erősödött. Úgy alakítom az életünkhöz és a családom igényeihez, hogy közben "ő" is alakít engem. Már amennyiben sokkal hatékonyabbá és tudatosabbá tett és a napi rutinjaimat is segített megreformálni. 

Mi is ez a csudadolog és hogy segíthet Neked is?

Elvileg a Bullet Journal a tökéletes analóg válasz a digitális világ kihívásaira. Nem tudnám megcáfolni. :)

A Bullet Journal-t egy Ryder Carroll nevű New York-i designer srác tervezte. Ryder tanulási nehézségekkel küzdött 9 éves korától ezért életbevágó volt számára, hogy találjon egy módszert, amivel átláthatóvá teheti a feladatait és tanulmányait, visszakeresheti a korábbi eredményeit és ötleteit valamint tervezni képes a jövőt. Egy módszert, amivel számára is emészthető darabokra tudja bontani a fölé tornyosuló adatokat és összefüggéseket. Elárulom: nem talált ilyet. Csinált egyet.

Nyilván nem egyik napról a másikra, hanem évek hosszú során át tökéletesítgetve és a zsákutcákból tanulva végül megalkotta a Bullet Journal rendszert és nyomban ingyenesen hozzáférhetővé is tette.  Így született a bulletjournal.com . A rendszer önmagyarázó ikonokkal jelöli a nap illetve lista bullet point-jait, vagyis teendőit és mindössze pár egyszerű eszköz bevezetésével a hétköznapi teendők listájából egy egész rendszert és végrehajtási tervet (action plan) varázsol. 

 Az eredeti videót itt találjátok.

 Különösebb angoltudás nélkül is látható, hogy szükség van egy Index, vagyis Tartalomjegyzék lapra, az aktuális hét illetve hónap naptárára valamilyen formában (én erősen javaslom ezeket mozgatható fülecskékkel, pl. Post-it cetlikkel jelölni a könnyebb visszakeresés végett) és az általad használt jelmagyarázatra. Hogy ezek mellett mennyi listát (collection), naplóbejegyzést, színkódot, egyéb hatékonyságnövelő praktikát viszel még bele, az csak rajtad múlik. Ettől olyan rugalmas és személyre szabható az egész.

Az egyik nagy előnye a hozzám hasonló, papírboltban nyálzó könyvszagfüggőknek, hogy remek kifogással szolgál az új naplók, tollak, dekorszalagok (washi tape)  és egyéb csecsebecsék beszerzésére. 

A másik hatalmas plusz pont, hogy nem vagy egy adott oldalszegmensbe beszorítva, mint mondjuk egy előre nyomtatott határidőnaplónál. Ha a nap folyamán csak egy fél napot írsz tele, akkor a másnapi listát onnan folytathatod. Ha sűrű a napod és nem elég az egész oldal, akkor addig írod a listát és a memókat, vagy épp a jegyzeteidet a megbeszélésről, amíg szükséges. Írhatod az adott naphoz a prezid vázlatát, a bevásárlólistát, emlékeztetőt egy jó könyvről vagy cikkről, amire rá akarsz keresni, vagy a kalóriabeviteledet. Hallottál egy inspiráló idézetet? Miért ne legyen a heted mottója? Mondott valami vicceset a Csepp? Azonnal bevésheted a naphoz vagy a "Gyerekszáj" gyűjteményedbe. Miért vesszen feledésbe? Nos, a listákhoz még visszatérünk, most azonban lássuk a módszert magát.

A jelek

Az eredeti videót nézve láthattuk, hogy Ryder, a Bu-Jo megtervezője igen egyszerű és gyors módon, letisztult jelekkel rögzítette a feladatait (•), a találkozóit (ο), az ötleteit (-) és azt ha prioritást (∗) élvezett vagy inspiráló (!) volt valami,esetleg éppen jelentőségét vesztette/ lezárult (x). Ha valaminek mélyebben utána akar nézni, azt egy apró szem rajzolásával jelöli, ami cuki, de szerintem ehhez a gyors-naplózási módszerhez talán kevéssé illik, de kinek-kinek ízlése szerint.

A legfontosabb jelek azonban egyértelműen a migrálás jelei: a nyilak(< ; >). Ezek teszik lehetővé, hogy egyetlen pontod se maradjon érintetlenül és mindenképp kelljen kezdened vele valamit. Migrálhatod a feladatot előre a következő napra, vagy visszafelé a heti illetve havi listába. Számomra ez a legtökéletesebb megoldás, hogy ne vesszenek el a teendőim és céljaim csak azért, mert egy vagy két nap alatt nem jutok oda, aztán meg egyszerűen kimennek a fejemből. Mert a fejem az bizony zsúfolt. Kell, hogy időről időre kiürítsem és rendszerezzem a gondolataimat, ötleteimet és feladataimat és hogy világosan lássam, mi visz közelebb a hosszútávú céljaimhoz és mi nem. Ha leírom ezeket egy papírra, akkor szó szerint feketén-fehéren látom a tényeket. Ezen felül van valami a kézzel papírra vetésben, amitől az ember elszámoltatható lesz. Jelentősége lesz a dolgoknak, ha nem csak a fejünkben zörögnek folyton idegesítően emlékeztetve, milyen elfoglaltak is vagyunk. Hogy még inkább ösztönözzem magam, annyiban módosítottam az eredeti jelkulcsot, hogy a feladatok üres kis négyzeteket kaptak, amiket besatírozok, amikor elvégeztem őket. Ha csak belekezdtem, de valami miatt nem fejezhető még be a folyamat, akkor csak félig töltöm ki a négyzetet és továbbra is migrálandónak tartom. A pont nálam az ötleteket, emlékeztetőket, gyors jegyzeteket jelöli, amiknek a sorsáról később döntök. A találkozók és a prioritások jelölésén nem változtattam, viszont @ jelet használok a netes hivatkozások vagy megírandó emailek jelölésére. Van, aki inkább pipálni szereti az üres kis négyzeteket és van, akit az tölt el elégedettséggel, ha lehúzhatja az elvégzett feladatot. Vannak, akik egészen bonyolult és árnyalt jelrendszerrel dolgoznak. Le a kalappal előttük. Én ebben az egyszerűség híve vagyok, de minden munkastílushoz, életvitelhez, sőt családhoz más kategóriák jelölése szükséges, hát szimbólumra fel! 

A színkódolás ugyancsak igen hasznos lehet, de beletelik kis időbe, míg kialakítod a saját rendszered, szóval ne keseredj el, ha nem megy mindjárt simán. A színkódolásnál arra kell azonban figyelni, hogy indig nálad legyenek a fontosabb színek, hogy a jelölés következetes és visszakereshető legyen. Ez sokaknak lehet macerás és a legtöbben nem színes tollkészlettel a zsebünkben dolgozunk. 

A színek jelölhetik az egyes családtagokat, a fontos, a delegálható és a munkán kívüli feladatokat, vagy mint a talán leggyakoribb felosztás teszi: a család, munka, barátok/szabadidő, hivatalos ügyek kapnak külön színeket.

A színkódolástól már csak egy lépés a Bu-Jo Art Journal-lá, vagyis művész naplóvá dekorálása, ami lehet kezdetleges firkák, skiccek beszúrása,  vagy komoly műalkotások papírra varázslása is. Én személy szerint rajongok a kalligrafikusan lejegyzett idézetekért, iniciálékért.

A rendszer zseniálisan alkalmazza az elgondolást, hogy egy ember szervezettségét meg lehet állapítani abból, hogy hányféle papíron (füzetbe, cetlikre, naplóba, falinaptárra, etc.) tartja a jegyzeteit. Ha nem ijeszt meg a gondolat, hogy folyton a kezed ügyében lesz "életed" és bármikor számonkérheted magadon, hogy ma épp miért nem tettél a jövődért, hiszen minden esélyed meg volt rá, nos, akkor vedd fel a kesztyűt, kösd fel a gatyádat és vágj neki! Ígérem, nem leszel egyedül az úton!

Eszközök, menő használati tippek és gyakorlati példák képekkel a következő bejegyzésben itt.