Hogy nekem mennyire ezerfelé tud lenni a fejem decemberre, az eszméletlen.

Miért kötelező ez? Nem vagyok már diák, nincs vizsgaidőszakom, nem tornyosul fölém kupacokban a napi munka, nem üvölt velem a főnök és nem építem át a házat vagy tervezek űrrakétákat. Miért érzem folyton, hogy felrobbanok a sok tenni-, olvasni-, látnivalótól, a sok megírandó és elolvasandó email-től és hogy legszívesebben kimenekülnék a világból? Túl sok az információ? Igen, de ez egész évben igaz és ugyanazok vesznek most körül, mint máskor. Mi az ami miatt mégis rosszabbul viselem ilyenkor a pörgést, a nyüzsit? 

Az Advent az oka. Ösztönösen tudjuk, hogy ilyenkor el kellene csöndesednünk és befelé kellene fordulnunk, hogy rácsodálkozhassunk arra a fényességre, ami valójában mindannyiunkban ott van. Hogy a szépet és a békét lássuk meg és teremtsük meg a saját kis világunkban, a saját bensőkben és környezetünkben egyaránt. Közeleg az ünneplés ideje, de kupiban és túlzsúfolt lélekben és lakásban az Ünnep nem tud kiteljesedni. Nem tud teljes szépségében kibontakozni és nem tudjuk megélni és átérezni az áldást, amit hoz. 

Idén különleges módon fogok készülni az Ünnepre. Többet belül, mint kívül. Először fejben, aztán szívben és lélekben. Aki csillogóvá és díszessé akarja varázsolni a lakását, ajándékötleteket gyűjt és azokat egyedi módon akarja becsomagolni, nos, annak javaslom a Pinterest-et. Itt nem sok fogára valót talál majd idén. Aki viszont szeretne velem készülni és lerázni a sok(k) ingerből, egyfajta műmáz-detoxra vonulni és a lényegre összpontosítani, az tartson velem! Készüljünk együtt!

Písz!

Az első kihívás: itt.