Egy éves lesz a csemetéd. Lezárul egy csodás, nagyon bensőséges korszak. Talán épp most kezd járni, egyre inkább nyílik a világra a kis szeme és Te máris azon csodálkozol, hogyan lett abból a magatehetetlenül nyöszörgő aprócska csomagból ilyen eleven kis huncutság. Mikor váltott azzá a csupa kifejezés és csupa varázs lénnyé, aki annyira más, mint te, annyira más mint a párod és annyira csodálatos kicsike teremtés. Egy év nagy idő és mégis gyorsan elszállt. Különleges nap lesz ez a csemetéd életében és valószínűleg rengeteg emléket hoz fel benned is. Mind varázslatossá akarjuk tenni és könnyen esünk túlzásbaokba. A rokonok, barátok hatalmas ajándékokat és csilli-villi ruhávskákat hoznak ajándékba a szemed fényének. Mindenkit meg akarsz hívni/illik meghívni. Mindenki sütikkel, borokkal, finomságokkal áálít be és a lakás hamarosan a feje tetetjére áll. Te pedig a konyhában robotolva gyártod a sülteket, a tortákat, a sósat és főzöd a kávét, miközben üvölt a gépről a Ma van a szülinapom meg Halász Jutka elmaradhatatlan slágere és mindenki ünnepel.  Csak éppen a nagy sürgés-forgásban a kicsi ünnepelt igényeiről feledkezik meg a népes jóakarók tábora. Talán mi magunk is.

Hogy kerüljük el a kötelező udvariassági köröket? Hogy legyen ez a nap méltó az ünnepeltekhez? Vagyis a megszületett ANYÁHOZ és a megszületett EMberkéhez?  Mi teszi egy egyéves napját különlegessé? Pontosabban: Mi teszi a Te egyévesedet boldoggá? Mire fog emlékezni?

Az utóbbi kérdést könynebb megválaszolni, hiszen az ilyen kiskori emlékeket később nem tudjuk tudatosan visszaidézni, azonban minden élmény nyomot hagy az implicit memóriában. Fontos tehát, hogy a a kicsinek a maga szintjén tegyük élveetessé az ünnepet.Ami még szépEzen túl pedig érdemes emltárgyi emlékeket, vagy szebben mondva: szeretet-lenyomatokat gyűjtenünk és megőriznünk a kicsikének. az első, második születésnapról és Karácsonyról.Hogyan?

Mikor a Csepp közeledett a jeles naphoz, én csak arra tudtam gondolni, hogy mennyi re szeretném, ha tudná, hogy már egy évesen is milyen rengeteg ember számára volt fontos és mennyien szerették. már a kezdetektől.

Sokat gondolkoztunk Apával, hogy milyen értékeket szeretnénk átadni Neki ezen a napon illetve megtanítani Neki ezzel a nappal kapcsolatban később és mi tenné boldoggá most és majd a jövőben, ha erre a napra gondol.

Végül körbeírtam a családtagoknak, barátoknak, kedves ismerősöknek, akik valami módon közel álltak a Lányhoz, akik szerették, várták és nyomon követték Manó fejlődését és tudtam, hogy szívesen fejeznék ki ezt a szeretetet valami megörökíthető formában is, hogy írjanak egy képeslapot vagy emailt, amiben megírják a jókívánságaik mellett azt is, hogy mi jut eszükbe Róla és mit kívánnak Neki az életben. Az elektronikusan kapott üzeneteket, dalokat egy füzetkébe gyűjtöttük, a képeslapokat pedig ezideig egy nagy mappába. Ebből majd emlékdoboz készül reményeink szerint az első 3 év emlékeivel, képeslapokkal, rajzokkal, levelekkel és újságkivágásokkal.

Ami az ajándékot illeti

A gyermekünk mindent megkap az év 365 napján, amire csak szüksége van, vagy aminek hasznát láthatja. Nem hiszünk abban, hogy a születésnapjáig kellene várnia, vagy azzal kiérdemelne bármiféle extra ajándékot vagy kedvességet. Bár alig hisz ebben bárki, a tetteink hagyományosan ezt tükrözik és egy egy vagy két vagy hároméves gyermek mindent a legkézenfekvőbb módon értelmez. Ezeket a bevésődéseket ráadásul később szinte lehetetlen kitörölni. Természetesen nagyon is fontos, hogy megünnepeljük a hozzánk érkezésének évfordulóját és különlegessé tegyük a napot, de ehhez nem feltétlenül kell anyagi természetű ajándékokat kapcsolnunk. Így a Csepp első születésnapján közös megegyezéssel egy gyermekjóléti, jótékonysági alapítvány részére állítottunk be rendszeres havi átutalást. Nem nagy összeget, mert sajnos azt nem engedhetjük meg magunknak, de azt hiszem, a gesztusból a lányunk meg fogja tanulni, milyen értékekben hiszünk és hogyan lehet azokat képviselni. Az Ő világrajöttének örömére egy másik gyermek tiszta ivóvízhez vagy épp oltóanyaghoz jut, ami az életet jelentheti neki.

A képen egy gyermekjóléti alapítvány lemosható tetkóját viselem, amit a Lány szülinapján mindenki felragasztott. Így a képeken is ott van a szimbólum, az ajándékának a nyoma. Nem mondom, hogy nem voltunk mókásak...

A második szülinap több fejvakarást kívánt,míg végül ezt a zentangle kettest sikerült rajzolnom (hihhetetlen tehetség vagyok, na) és ezt küldtem szét a családnak, barátoknak fénymásolva illetve beszkennelve, hogy mindenki színezze ki, ragasztgassa tele flitterekkel vagy falevelekkel, vagy mókussal, tetszés szerint.

Az emilben visszakapott ketteseket kinyomtattuk és a postán érkezettekkel együtt körberagasztgattuk velük az egész nappalit a lánykánk szülinapján (ebből láthattok itt egy kicsike ízelítőt). Tervek szerint fenn is maradnak még egy jó darabig, amíg be nem kerülnek az emlékdobozba.

A harmadik szülinapjára már több ötletem is van, de ez azt hiszem egy új bejegyzés témája lesz. Majd linkelek itt is.

milyen sok ember szerette