Évekkel ezelőtt jött velem szembe ez a technika és már akkor nagy hasznát vettem a tanulásban, de később a munkám olyan jellegű volt, hogy semmiképp se lehetett volna beleilleszteni ilyen önkényes intervallumokat.
Hogy tisztázzuk a lényeget: A módszer a paradicsom alakú konyhai timer-ről kapta a nevét, a kidolgozója pedig egy Francesco Cirillo nevű pasas, aki könyvet is írt a technikáról. Bővebben itt (http://pomodorotechnique.com/) olvashatsz a használatáról.
Lényegében 25 perces fókuszált munka és 5 perces szünetek váltják egymást. Ezek méréséhez használta Don Cirillo a paradicsomos ketyegőt. Teljesen véletlenül én is belebotlottam az ebayen és hogy, hogy nem meg is találtam rendelni. :) A 25 perc éppen annyi, hogy az ember koncentráltan tudjon odafordulni az adott feladathoz és a kísértéseknek (pl. email, facebook, telefon állandó nézegetése, csetelés, etc.) még ne legyen túl nehéz ellenállni. Ezek után a 25 perces, vagyis "pomodoro-nyi" időegységeknek az elválasztására ott az 5 perces szünet, amit tölthetünk sétával, teafőzéssel, akár gyors rendrakással is. Egy idő után az ember szinte vágyik rá, hogy a monotonitást egy gyors porszívózással, a leves feldobásával, vagy bármi más fizikai aktivitást igénylő tevékenységgel törje meg. Én versenyezni kezdtem magammal, hogy mit tudok ilyen kevés idő alatt megcsinálni. Annak, aki otthonról dolgozik, ajánlom figyelmébe, hogy vannak ám a neten 5 perces edzések is. Nyilván nem mondok semmi újat, de érdemes belegondolni, hogy a felpörgetett, oxigéndús szervezet sokkal hatékonyabban működik, mintha csak a Wordből a Facebookra váltanál 5 perc erejéig.
Hasznos. Egészen addig, amíg gyereked nem lesz. Mert amikor még nem jár, nem lesz indíttatásod felhúzni, amikor meg jár, akkor A) időd nem lesz rá, B) marha gyorsan odacsapja valamihez/ odavisszaforgatással lehelteti ki vele a lelkét. Ach so, manapság én sem használom a paradicsomomat, de a technikát igen. Néma időzítővel a sütőmön, illetve egy netes alkalmazással : http://www.tomato-timer.com/#
Hogy kinek lehet ez igazán hasznos? Akit a közösségi média szele még nem csapott meg, az nem fogja érteni, mire is kellhet ez bárkinek. Akit meg már beszippantott a face-insta-tumblr örvény, annak már mindegy.
Kezdő anyukáknak kifejezetten nem ajánlom, mert mocsok frusztráló lesz, hogy egy pomodorót nem tudsz végigülni, mert ha épp nem volna ezerfele az agyad és kipihenten tudnál odafordulni a munkához, akkor is vagy a macska nyávog mert tápszert kapott, nem konzervet, vagy a postás csenget legalább négyszer -nem látta a filmet-, vagy lejár az üvegsterilező, vagy pisilned kell, vagy természetesen mindez egyszerre történik abban a pillanatban, amikor felsír a Csepp. A kezdeti időszak lecsengésével azonban a Picur fektetése és az ágybazuhanás közti időt remekül lehet vele ütemezni.Már csak azért is , mert addigra kifogynak az akaraterő tartalékok és kell valami, ami mederben tartja a teendőket. Persze csak akkor fog működni, ha előre megtervezzük. A tervezést soha nem lehet megspórolni. Mármint , ha el akarunk érni valamit. Én például hajlamos vagyok este a kedvenc témáimat nézegetni Pinteresten hajnalig miközben semmi kézzelfoghatót nem teszek le az asztalra. Ezzel szemben, ha kitűzök egy célt, beállítom az időzítőt, és elszámoltathatóvá teszem magam (lásd beírom a határidőnaplómba a kitűzött célt), tulajdonképpen magammal kezdek versenyezni és a 25 perc végén nem kicsi sikerélményem van. Önbizalom növelő és elégedettséggeneráló. Erre pedig mindenkinek szüksége van, de talán a kisgyerekes anyukáknak a leginkább.
Nekik és mindenki másnak is tanuláshoz és melóhoz, főként pedig home office-szökevényeknek szóljon a paradicsom induló:
https://www.youtube.com/watch?v=qgCy_UTgdhw
