Olga Cuttel képe.

Ennek a képnek a dinamikája azonnal megragadott, mert nem csupán egy kecses alakot mutat, hanem a nőiség egy olyan dinamikus aspektusát jeleníti meg, ami ugyan a hétköznapokban is mindenütt jelen van, mégis nehéz nyakon csípni.

A felfelé húzó erők és vágyak ellensúlya a tekintet, a nők fókuszának állandó lefelé, a föld felé való irányultsága és a légiesen könnyed tánc, amivel az egész kis világunkat működésben tartjuk.

Persze a kép egy redukció, egyszerűsíti a teljességében ábrázolhatatlant: hogyan is festhetnénk meg az anyát, aki a lelki igényei, a férje iránti szeretete, a gyermekeivel való egysége és különállósága, a családot egyben tartó ragasztó-szerepe, a munkahelyén való helytállása, a barátsága, a szülei felé mutató szeretete-tisztelete, a hitéhez való ragaszkodása, a világgal való együtt lüktetése táncát járja sokszor három teszkós szatyorral és egy taknyos zsebkendővel a kezében?

Úgy van. Sehogy. 

Nem is kell. 

A művésznek nem az a dolga.