Az email-ritkítással elkezdtünk szimbolikusan rendet tenni a fejünkben és a környezetünkben. Ráhangolódni a valóban fontos és a figyelmünkre érdemes dolgokra, és kisöpörni a feleslegest, a sallangot és mindent, amitől túlzsúfoltak a napjaink, a fejünk és végső soron az életünk. 

Mostanában nem könnyű meglátni a rendet a világban. Nem könnyű a morgós, rohanós, sértett emberek közé jó kedvet és szeretetet csempészni, pedig mindannyiunknak erre volna leginkább szükségünk. Kedves szavakra, egy érintésre a megfelelő pillanatban, arra, hogy valaki segítse vinni a szatyrunkat, vagy összekaparni a leejtett aprót. Ezek a semmi kis segítségek, extra erőfeszítések állítják meg a dühlavinákat és teszik nem csak élhetővé, hanem örömtelivé a napokat.

A képen olvasható John Bunyan idézet körülbelül így fordítható magyarra:

"Sosem éltél igazán, míg nem tettél valamit olyan valakiért, aki sosem lesz képes visszafizetni."

Hogy a sosem részt szavatolják, sokan úgy értelmezik ezt a híressé vált gondolatot, hogy névtelenül, ismeretlenül kell segítenünk embereken. Szerintem meg nem.

Szép, szép a névtelen és arctalan adomány, és olykor nem is lehet másként megőrizni a megajándékozott méltóságát, de legalább ennyire fontos a személyes segítségadás. Az, hogy vállalom az arcom, vállalom, hogy itt vagyok veled, hogy nem vagy egyedül a nyomoroddal, a fájdalmaddal, a nélkülözéseddel vagy a küzdelmeddel. Fontos az odafordulás, az adni tudás, az egyenrangúként adni tudás. Az, hogy a másikhoz még lehajolni is úgy tudjunk, hogy végig egy "magasságban" legyünk. Fontos és nehéz. 

A heti kihívásunk: Minden nap vigyünk véghez egy névtelen és egy személyes jelenléttel, arcunk vállalásával járó jótettet. Ezeket írjuk is le, hogy évek múlva is emlékezzünk, mit tartottunk fontosnak, mibe mertünk belevágni, és hova fejlődtünk azóta az adni tudás csodálatos művészetében.

Pár tipp barátoktól:

Állíts össze egy vagy több cipősdobozt

Szervezz jótékonysági kézműves délutánt a melóhelyeden, vagy a baráti körödben és a remekműveket adományozzátok egy nevelőotthonnak vagy közvetlenül mélyszegénységben élő családoknak

Vásároljatok a családoddal kutya/macskatápot és vigyétek be a legközelebbi menhelyre (felelősséget tanít a gyerekeknek. Két legyet egy csapásra.)

Írj tele 10 képeslapot csupa kedves szóval és jókívánsággal és munkából/iskolából jövet dobd be ismeretlen házak postaládájába, vagy tedd parkoló autók ablaktörlője alá. 

Süss egy adag mézeskalácsot vagy kekszet és küldd be a gyereked tanítónénijének (félév felé nagy szüksége van minden tanárnak a kedvességre).

Ragassz cellux-szal egy százast a kávéautomata oldalához.

Adományozd régi könyveidet a könyvtárnak vagy az iskolának.

Írj felemelő, bátorító idézeteket kis papírlapokra és csúsztasd a kollégák kabátzsebébe, hagyd a kávézó asztalán, a metrón, a faliújságon, a könyvtárban.

Ajánld fel az el nem használt pelenkákat a közeli kórház csecsemőosztályának.

Engedd előre az embereket az ajtónál, mozgólépcsőn

Mosolyogj, amennyit csak bírsz (ez is áldás lesz sokak számára)

Sétáltasd meg a beteg, idős szomszédok, ismerősök kutyáját.

Vásárolj be a beteg, idős ismerősök helyett.

Jelentkezz kórházi önkéntes segítőnek

Szedj szemet az utcán.

Mosogass el a munkahelyi kávésarokban

Mosogass el otthon a párod helyett

Vegyél részt ételosztáson, vagy készíts egy plusz zsömlét uzsonnára és add egy hajléktalannak

Írd meg egy régi barátodnak, miért olyan fontos számodra a barátsága és ajándékozd meg egy hálanaplóval.

Adj egy doboznyi mézeskalácsot a papodnak/lelkészednek. 

Építs madáretetőt (és töltsd is mindig újra tavaszig)

Írj aszfalt krétával kedves szavakat a járdára, hogy felderítsd mások napját.

Adj a postásnak extra borravalót és egy Karácsonyi lapot.

Játssz minden nap a freerice-szal.

Fizess egy kávét, szendvicset, sütit előre valakinek, akinek szüksége van rá, de nem engedheti meg magának. Itt megteheted.

Ti milyen apróságokkal csalogatjátok vissza a REND-et a világba?