Ahhoz, hogy boldogabbak legyünk, megkerülhetetlenül hozzátartozik az is, hogy számba vegyük, mennyi mindenért lehetünk hálásak. De elég-e ez? Elég-e számba venni, megnevezni azokat a dolgokat, amiktől túlcsordult a szívünk, vagy akár csak egy pillanatra is, de kiszakítottak minket szépségükkel, váratlan kedvességükkel a hétköznapi mókuskerékből?

Olyan könnyen siklunk vissza a robotba és a morgolódós, dögöljönmegaszomszédteheneis hozzáállásba. 

Mit tegyünk akkor? Írjuk le.Tegyük közös élménnyé a hálát. 

Ennek az egyik módja, ha hála naplót vezetünk, méghozzá családi kiadásban. Csodaszép és életre szóló leckéket taníthatunk meg ezzel a gyermekeinknek és persze magunknak. Minden este, vagy a közös étkezésnél idézzük fel, miért vagyunk hálásak aznap és írjuk is le. Lehet felelőse a naplónak anya, vagy egy nagyobb gyerek is, de talán még sokkal intenzívebb lesz az élmény, ha a családfőnek jut ez a felelősségteljes és szép feladatkör. Ha apa úgy vonódik be észrevétlenül a gyerekek mindennapjaiba, hogy a legapróbb örömüket is hallhatja és lejegyezheti minden nap. Megfoghatóbbá válnak a hétköznapi csodák és a csodára rányíló szemeken keresztül láthatjuk mi is újra a világ szépségét.

Teremtsünk ebből hagyományt. Boldogító, összetartó, szépséges hagyományt az Adventi időszakban.            Ilyen hagyományokra minden családnak szüksége van.